Ahogy szépen lassan megindultak felém, láttam a szemükben azt a határozott szándékot, hogy ők bizony most leszedik rólam azt a felsőt, amit egészen mostanáig oly' nagy becsben tartottam. Egy nyári kép derengett fel. Édesanyámmal sétálgattunk Milánó utcáin. Vidáman cseverésztünk, a drága kirakatok nem nagyon kötötték le a figyelmünket. Egyszer csak azonban megakadt a szemem az egyik próbababán. Gyönyörű napsárga felsőt viselt, ami azt üvöltötte: nyár van. Édesanyám egyből észrevette hogy bámulom.
- Szeretnéd?- kérdezte. Nem tudtam neki felelni, csak bámultam a ruhát. Édesanya értette és bevonszolt az üzletbe, hogy megvegyük az utolsó darabot- fél áron  -. A szüleimtől voltaképpen mindent megkaptam, bár ritka esemény volt, ha konkrétan kértem is valamit. Nem voltam elkényeztetve. Nem hagytam.

Valaki meglökött a könyökével, s ettől visszazökkentem a valóságba, ám valami megpattant bennem:

- Ó, ne aggódj!- kiáltottam oda Ambernek, lehetőleg úgy, hogy minél többen hallják- Én sem akarom, hogy miattad azt higgyék, hogy az én felsőm is csak egy olcsó másolat- azzal fogtam magam és mielőtt még átgondoltam volna, mit is teszek, levettem a felsőmet- az egész udvar szeme láttára- és felhúztam a Team Lyasanderes pólót, amit az imént kaptam Ninától. Azzal sarkon is fordultam, hogy otthagyjam a döbbenettől hirtelen köpni- nyelni nem tudó Ambert és hű követőit. Majdnem sikerült beleütköznöm két srácba, akik a drámát megérezvén közelebb jöttek. Lysander és Castiel - ismertem fel a két barátot. Az előbbi furcsán nézett rám, azzal a tipikus "Ez tuti bolond…" nézéssel, majd rájöttem: nem is engem nézett igazából, hanem a pólómat. A vörös pedig elismerő füttyentett:

- Szép mutatvány…deszka!- az utolsó szóra az egész udvar hahotában tört ki, én pedig jobb megoldást nem találván, berohantam a suliba. Azon belül is a női mosdó édes-hűs menedéket nyújtó magányába. Magamra zártam az egyik fülke ajtaját, lehajtottam a WC tetejét, rákuporodtam, térdeimet felhúztam és megpróbáltam nem sírni. No persze nem azért, mert akkor elkenődik a sminkem- merthogy nem is viseltem- egész egyszerűen borzasztóan meglátszik rajtam az ilyen dolog. Nagyot küzdöttem, ám vesztettem. Minden értelemben. Ma megpróbáltam változtatni egy kicsit, hogy ne az a szürke kisegér legyek, aki voltam. Borzasztóan rosszul sikerült. Emellett a könnyekkel való csatát is elveszítettem, mivel először csak egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon, majd rögtön követte a következő, míg végül szipogva néztem az órámra. Rémülten konstatáltam, hogy 5 perc múlva órán kellene lennem. Letargikus hangulatban kisétáltam a fülkéből, reménykedve, hogy az egész mosdó üres. Bingó. Nem volt ott senki. Hideg vizet locsoltam az arcomra és megpróbáltam eltüntetni a könnyek nyomait: sikertelenül.
Amikor kinyílt az egyik fülke ajtaja összerezzentem. Azonban csak egy feltűnően szép, ezüst hajú lány lépett ki: Rosalya.
- Minden oké?- nézett rám, s szépen ívelt szemöldöke furcsa ráncba szaladt, majd elvigyorodott. - Te vagy deszka, ugye?- megrökönyödve néztem vissza rá ez lenne az új ismertetőjegyem?- Bátor dolgot tettél- folytatja- Én nem mertem volna ilyen vetkőzőshowt lenyomni az egész suli szeme láttára. Na várj. Rendbe hozlak!- azzal meg sem várva a válaszomat, előkapta a kis sminkkészletét és sebesen dolgozni kezdett az arcomon. Furcsa volt. Még sosem sminkeltek. Mikor végzett, álmélkodva meredtem a tükörbe: teljesen eltüntette a sírás nyomait.
- Köszö.…- kezdtem, de a csengő félbeszakított, s Rosa már ott sem volt
- Akkor szia!- viharzott ki az ajtón, én pedig utána, csak épp az ellenkező irányba indultam a folyosón. Épp sikerült Mr Faraize előtt beérnem. Gyorsan a helyemre iszkoltam. Pár másodperccel később egy galacsin landolt az asztalon.

"Ezért még megfizetsz, deszka!" Félve néztem körül és Amber villámló, Li és Charlott lenéző tekintettel méregettek. Nem kérdéses, hogy ki küldte az üzenetet. Ez után természetesen fel sem fogtam, amit az osztályfőnök a tűzvédelemről, az osztálypénzről, kirándulásról, és egyéb szokványos dolgokról mondott  (pedig általában szorgalmasan jegyzetelek). Az órák végét jelző csengő hangjára pedig jobbára kimenekültem a teremből.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.01.09. 18:37 Lunabelle Szia, nagyon tetszik a történet, várom a folytatást! :)