Prológus
A gimnázium szar.- Ez a gondolat járt a fejemben, miközben egy puffon ülve bámultam ki az ablakon a szikrázó napsütésbe. Mintha a már nem ragyogott volna olyan fényesen; talán ő is megsiratta a nyár utolsó napját. Hát én is. Mert a szünet remek volt. Egész végig utazgattuk és végre…. Végre nem éreztem magam lúzernek. De a tündérmesének vége. Keserűen néztem vissza a szobámba, az asztalomra, amin takaros rendben, szépen bekötve, bevetésre készen álltak a tanszereim. Egy mély sóhaj kíséretében úgy döntöttem elfogadom a sorsom és bepakolom a cuccaimat holnapra. A nagy esemény örömére, miszerint végzős lettem, kikönyörögtem egy új hátizsákot, egy citromsárgát. Egyébként minden más cuccom ilyen színekben tündökölt, hiszen ez volt a kedvencem: a nyárra emlékeztetett. Ez az utolsó év- biztattam magam. Ezt már csak kibírom valahogy. Nem könnyű a tápláléklánc legalján lenni, amikor mindenki téged kínoz. Utoljára ellenőriztem a táskámat; mindent betettem. Újabb fájdalmas pillantást vetettem az ablakon keresztül, s éppen sikerült elcsípnem a lenyugvó nap utolsó sugarait. Hát igen. Az idő sem játszik a kezemre, hogy ezen a napon lassabban teljen. Egy vállrándítással jeleztem, miszerint nekem már úgyis mindegy, lementem a konyhába, kedvetlenül csináltam magamnak egy szendvicset, majd visszabattyogtam a szobámba. Bekapcsoltam a gépemet, mely halk búgással életre is kelt. Amég a kezdőképernyő betöltésére vártam, a vacsorámat majszolgattam. Gyorsan leellenőriztem az e-mailjeimet, majd írtam egyet a legjobb- vagy fogalmazzunk úgy, hogy az egyetlen- barátnőmnek, Melodynak. Semmi extrát, csak tudattam vele, hogy rendben hazaértünk. Persze teljesen fölöslegesen, hiszen minden helyről küldtünk neki képeslapot; tudta, hogy élünk. Leírtam neki, hogy mennyire hiányzott a nyáron és, hogy nagyon várom a holnapi találkozót. Itt nem voltam teljesen őszinte, hiszen nyugodtan el lettem volna még a különböző egzotikus helyeken és a hátam közepére sem kívántam az iskolát. De ez van. Gyorsan elküldtem az üzenetet, még mielőtt meggondolom magam, kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam, majd beültem a szekrény elé, hogy ruhát válasszak magamnak. Megakadt a szemem az egyik darabon, amit nyaralás alatt vettünk. Dögös hátkivágása volt és gyönyörű színe. Ilyen tutira nem lesz senkinek…
Újkeletű önbizalommal tértem aludni, azzal a határozott gondolattal, hogy idén minden másképp lesz…
Bocs, a szavazó nem kezel ékezeteket :) Esetleg dobj egy kommentet, hogy véleményezd a sztorit :)
|